OTTMARADTAK

"Megszerzem én ezt a nőt,

Ha beledöglök is

A gyerekeimet is tőle akarom

Te leszel a menyasszonyom"

/Kárpáti Pál/

 

"Van egy folyó a világban,

Méz ízű aranysárga

Annak partján, a homokban

Terem meg a boróka

Aki ott él, bogyót eszik,

Boldogságba’ feredkezik

Nincs vas, acél betonlap

Bársonyfelhőn aludhat

Nincs szégyen és félelem

Csak jólét és szerelem"

/Kurta Niké/   

"Elment hosszú útra Ő

Nem mondta, hogy visszajő

Eltelt hosszú, hosszú idő,

Hazudta a csillagot,

Éjszakákra nappalok,

Bölcsőszagú hajnalok.

 

Ha még egyszer meglátnám,

A föld alá kívánnám,

Kis szekrénybe bezárnám

A nyelvét is kivágnám,

Megsütném és felfalnám,

Hogy elmenjen nem hagynám." 

/Czakó Julcsi/

 "Már gyermekkoromban megtanultam én,

 keményen kell bánni a Bálával,

Itt nem segít a szép szó, a csalfa vak remény

Elég! Hátrább a szalmával!

 

De szép erős barna vadlegény

Megborzong a szívem a látványán

Titkon a halállal kacérkodtam én,

De nem! A Hős jött és megmentett!"

/Formán Bálint, Kurta Niké/

 

 

"Nézem, hogy a felhők úsznak,

Világok, hogy összehullnak,

De édesanyám könyvtárában

Minden szó mesél.

 

Az én utamat megmutatta,

Két szememet felnyitotta,

Életemet jó irányba befolyásolta

a könyv!"

               /Formán Bálint/ 

 

 

"Kik voltak ők, honnan jöttek?

Mit akartak, hová tűntek?

Felfortyantak, nekem estek,

Jól elvertek, s nem mondták meg miért."

/Juhász István/

 

"Csak morog itt bent, sosem hallgat

Vérző lábam nem állhat meg

Nem emlékszem, csak a hangjára

Mi éget, mint a nap tüze.

 

Kúszom, ha kell, amerre hajt

Mászom, futok, merre orrom húzza.

 

Nem ismerik, csak a farkasok

Nem ismerik, csak a farkasok"

/Sípos György/

"Mikor a szénabálán

Először megláttalak

Éva voltam , s te Ádám

Csillaghullás, arcod a Nap.

Tudtam, hogy csak te lehetsz

Édes férjem , hitvesem

Kicsi szívem így fecsegsz,

fiaim apját megleltem."

/Kurta Niké/

"Ketten egymás oldalán

így váltjuk meg a világot

Repülj!"

 /Sípos György/