Óvatosan fogok blogot írni a próbafolyamat alatt, mert az előadás nem olyan, hogy érdemes volna mindent szépen előre lelőni. Megpróbálok érdekességeket közölni. Megpróbálom rávenni a többi alkotót, hogy ők is próbáljanak írni az élményeikről. Viszont a munkát mégis csak zártan, magunk között csináljuk, hogy majd előadás formájában megmutassuk a nézőknek, miként gondolkodunk.
Három nap múlva kezdődik a workshop. Most már lezárultak az előkészületi munkák. (Nem, mintha elég lett volna...) Dolgoztunk a zenészekkel, a nyitányt többé kevésbé sikerült megírnunk. Szerintem működni fog. Nem is a nyitányról szólt ez a pár nap zenélés. Inkább az volt a célja, hogy meglássuk ki hogyan dolgozik, milyen a zenei gondolkodása. Még nem dolgoztunk ebben a formában együtt. A zenészek sem egymással. Ajtai Péter bőgőzik, Komjáti Áron gitározik és Kerner Miklós trombitál. De lehet, hogy majd más hangszereket is a kezükbe vesznek. És a zenekear kiegészítéseként a színészek is fognak hangszereken játszani.
Pár napja megnéztük a helyszínt. A Zsámbéki bázisnak a Passió nevű rakétasilója lesz a mi helyszínünk (a legnagyobb egybenyitott hangár sok ajtóval). Ez részben kényszer volt (egy kicsit nagyobb ez a hangár a kelleténél), másrészt azért ezzel is fogunk tudni mit kezdeni. Én nem szeretném feltétlenül beszorítani az egész előadást abba a térbe. Körbejártuk az egész bázist, vannak nagyon izgalmas szabadtéri helyek. Kalmár Bence látványtervező kolléga szerintem abban gondolkodik, hogy a Passió hangárból és környékéből hozzunk ki mindent, ami lehetséges. Igaza is van. Operáról van szó. Fontos, hogy jó legyen a hangzás. A nézőket sem volna jó feltétlenül nagyon megsétáltatni. Az időjárás is hozhat meglepetéseket. Arra fogunk törekedni, hogy otthonossá tegyük a Passiót és környékét és majd meglátjuk, hogy milyen tereket ad ki a különböző jelenetekhez.
