Színházi dobogókon szunyókálunk. Bográcsban főzzük a vacsorát. Éjszaka kicsit lealjasodunk, beszélgetünk és a kergetőző denevéreket bámuljuk. Férges kiskutyát kergetünk a fekvőhelyünkről. Ivóvízre várunk. Labdázunk. Hanyigálunk. Sok-sok kávét megiszunk. Dolgozunk.
Az első pár nap főként azzal telt, hogy az előadásban szereplő dalbetétek szövegét és dallamát megírtuk. Vannak köztük nagyon erős nóták. Örülök, hogy a szövegek nagy részét a színészek írták meg és több helyen nagyon jó ötleteik voltak a dallamokra is. A jazzmuzsikusok is egyre jobban kezdenek ráérezni, hogy milyen színházi szituációkat milyen módon lehet megtámogatni, vagy épp ellenpontozni a zenével. Számomra - most már, hogy a betétdalok nagy részét megírtuk - az a legfontosabb, hogy a zeneiség hatásait és dramaturgiai funkcióit tanulmányozzuk. Kezd kialakulni egy zenei hangulat. Sok-sok moll. Enyhén szomorkás, néhol induló- és horrorszerű érzetekkel. Sok mély bőgőszand. Vonóval. Népzenei elemekkel. Ha már kialakult, nehezen fogunk tőle elszakadni. Mondjuk nem is kell feltétlenül törekedni rá, mert nem rosszak ezek a hangulatok. Valahogy az ember érzelmeit a mollos hangzások könnyebben megmozgatják.
Nagyjából az előadás felét felvázoltuk. Két részre különíthető az előadás. Különböző módokon kell megközelíteni a két szakaszt. Mindkettő rész vázlatosan van megírva, párbeszédek nélkül. De az első szakaszban mégis több segítsége van a színészeknek. Mégis azt hiszem, hogy a darab második felét izgalmasabb színházi játék létrehozni. Hatalmas szabadságunk lesz a térkezelésben, a zenehasználatban. Az első részre jellemzőbbek inkább a dalbetétek, a szokványos dramaturgia. Bár itt is próbáltunk elrugaszkodni a földtől.
Nekem hatalmas találóskérdéseket tesz fel a munkafolyamat. Soha nem foglalkoztam még zenére épülő anyaggal. Nem is ez az érdekes, hanem sokkal inkább az, hogy a darab dramaturgiai keretei olyan tágak, hogy egyenlőre nem tudom, vajon ez által egy gazdag színházi világot tudunk létrehozni, vagy már a színházi határokat átlépjük és a nézők számára nehezen befogadható, túlságosan tömény, esetleg hatásvadász lesz az előadás. Én bízom benne, hogy sikerül mesélnünk a nézőknek és fel tudunk piszkálni bennük valami elfeledett dolgot.
Nehéz munkafolyamat közben blogot írni. Nem szeretnék sok mindent előre lelőni, de várom, hogy témák merüljenek fel, beszélgetés kezdeményeződjön ezen az oldalon. A többi alkotó hozzászólásait is kiváncsian várom, csak (tudjátok, arról ne írjatok)...
